Ace of Diamond

hétfő, augusztus 11, 2014


Mint már írtam nagy imádója (csodálója?) vagyok a sportos animéknek, nem számít milyen sport csak sportos legyen mert az mindig jó és mindig izgalmas! Igazából ez tényleg így van hisz az összes normálisabb sport animét láttam amit magyar felirattal meglehet nézni (Sőt a Prince of Tennist angol felirattal). És tényleg imádom őket. Épp ezért kezdtem bele az Ace of Diamondba. Már egy ideje láttam az UraharaShop Fansub oldalán, de nem igazán találtam rá megfelelő pillanatot hogy meg is nézzem, pedig biztos voltam benne hogy ha elkezdem akkor majd le se tudok állni vele. Így is lett. Most egy jó pár napra meglett a nézni valóm. Igazából csak ajánlani tudom mindenkinek.
tumblr_n77hbt6HEY1snkggso1_500.gif (500×281)


Amit még tudni illik az animéről:
Az anime egy 2006-ban induló mangát dolgoz fel amelynek a mangakája Yuji Terajima. A mangának eddig 42 kötete van, melynek fejezetei a Weekly Shōnen magazinban jelenik meg.
Az animének a vetítése kezdete 2013. október 6., jelenleg a 43. résznél tart.

Lássuk a történetet:
Eijun Sawamura egy különleges helyzetbe kerül hisz tovább kell tanulni, viszont a fiú egyáltalán nem tanult semmit sem, hiszen a baseball kötötte le a figyelmét, annyira jónak viszont nem tartja magát benne hogy meghívást kapjon egy iskolából.Azonban csoda történik és egy nap meglátogatja Rei Takashima a Seidou Középiskolából hogy meghívják a fiút az ottani baseball csapatban. Eijun azonban vonakodik hisz a korábbi baseball csapatával szeretett volna együtt maradni, azonban miután ellátogat Tokióba a Seidouban és találkozik Kazuya Mizukival, mindenképp ott szeretne játszani.

Karakterek:
Az anime (és manga) igen változatos karakterekkel lett megáldva.
A főszereplőnket Eijun Sawamurának hívják aki a történet legnagyobb "idiótája" címet és birtokolhatja (mit mondhatnék... hülyéké a világ -.-"). Természetesen ez mellett egy igen jó szívű kissé ugyan már túlságosan is érzelmes karakter aki folyamatosan magára vállalja azt hogy tovább viszi mindenki álmát. Emellett hihetetlen érdekes vívódáson megy keresztül az első részben amikor megkeresik a neves Seidou iskolából ahová felvennék a baseball csapatba, azonban szinte rögtön visszautasította volna mert mindenképpen az alsó középiskolás csapattársaival szeretett volna játszani. Azonban miután látogatást tesz a Seidouba és találkozik a híres neves Kazuya Miyukival (róla majd később...) az érzései rögtön megváltoznak. Haza térve a barátai már tudják hogy Tokióba járt a Seidou iskolát megnézni és sok sikert kívánnak neki a továbbiakba illetve biztassák hogy ne merje visszautasítani ezt az ajánlatot (azonban mikor Eijun felszáll a Tokióba induló vonatra sírva mondják el mindnyájan hogy semmi nem tenné egyiküket se boldogabbá ha Eijun továbbra is velük marad és egy csapatként baseballozhatnak...).
tumblr_mza09jJJNh1r60zuio1_r1_500.gif (500×190)
A jó szíve mellett és az érzelgőssége mellett még nem tértem ki arra hogy micsoda lehetőségek is rejtőznek benne. Rei Takashima volt az a hölgy aki elsőként felfigyelt arra az "utolsó alsó középiskolás meccs utolsó dobására". A nő később elmondta hogy az mellett hogy Eijun egy igazi csiszolatlan gyémánt, egy igazi csapatjátékos, hisz bár a régi csapata nagyon béna volt, a fiú mindig optimista maradt velük szembe.
Eijun riválisa a Seidouban aki szintén egy dobó, Satoru Furuya akit démoni elsősként is neveznek hisz a hihetetlen erővel küldi meg a labdát. Épp ezért is jön a Seidouba hisz  Yokohamában senki nem tudta elkapni az dobásait, azonban miután olvasott egy cikket Miyukiról, rögtön tudta hogy ő lesz az a fogó aki majd ismét elkapja a dobásait. A karaktere egyébként számomra annyira nem szimpatikus... Nekem néha egy kicsit sok hisz igazából nem sokat beszél de amikor megszólal mindössze ennyi hogy: "dobni akarok".
A híres fogó, Kazuya Miyuki viszont egy nagyon pozitív karakterré nőtte ki a szemembe magát. Igazából egy igazi ördög, aki folyton piszkálja az elsőéveseket viszont ezzel szemben kihozza belőlünk azt amit lehet.
Haruichi Kominato a harmadik elsőéves, kis rózsaszín hajú aprócska fiúcska akiről senki nem gondolná hogy egy természetes baseball tehetség. Bárhol megállja a helyét méghozzá nem is akárhogyan. Emellett a bátyja, Ryousuke Kominato is a Seidou játékosa így a két testvér akaratlanul egymás riválisa lett.
Még nagy kedvencem lett Takigawa Chris Yu. Elöszőr nem igazán szimpatizáltam vele de miután kiderült a múltja meg úgy alapból megismertük szinte egyik percről a másikra lopta be magát a szívembe.
tumblr_n8s991hpMv1ttpxhdo1_500.gif (500×248)

Vélemény:
Az első rész pár percében már tudatosult bennem hogy ez egy hülyeség (teljesen jó értelembe persze!!), Eijun nagyapja is igen nagy arc, olyan nevelő célzatú pofonokat vág le szegény gyereknek hogy csoda hogy  még él és mozog. Viszont ahogy haladunk tovább a részekre egyre elkezd komolyulni, benne marad ugyan a humor, de a néző érzi hogy ez már nem csak játszadozás a karakterek részéről.
Emellett hozzátenném én még életembe nem láttam egyetlen egy animében se (pedig aztán lenne egy hosszú anime lista ha elkezdeném felsorolni amiket láttam...) hogy egy fiú karakter ennyit sírt volna. De komolyan mondom. És ezt nem nevezném egyáltalán negatívumnak, sokkal inkább pozitív hisz igen megindítóvá válnak ez miatt bizonyos részek.
Még egy pozítiv hogy bár az opening és az ending nekem annyira nem nyerte el a tetszésemet a többi OST tökéletesen lett megválogatva, imádtam őket.

  • Share:

You Might Also Like

0 megjegyzés